A jó kenyér szeretete miatt négy évvel ezelőtt kezdtem a vadkovász nevelést. Sokat olvastam a témáról, videókat néztem, tanultam, gyakoroltam. A lavina elindult, ettől kezdve több féle kovászt is nevelni kezdtem, gyakoroltam és sütöttem a legkülönbözőbb receptek alapján, közben folyamatosan tanultam.
A kenyérkészítés folyamata mindig gyermeki izgalommal tölt el, ugyanakkor megnyugtat, feltölt. Egyszerűen imádok foglalkozni a tésztával, dagasztani, hajtogatni, formázni. A kovásszal szimbiózisban kell élni: szeretni, gondozni, és figyelni mikor hogyan reagál az ember aktuális állapotára, mert reagál és ezt a termék minőségén látni lehet. Az alkotás során végig figyelni és tanulni kell, hogy a végeredmény még jobb, még finomabb, még szebb legyen.
A kovász megbabonázott, már nemcsak kenyerek készültek, hanem minden más édes és sós aprósütemény, amit korábban élesztővel készítettem.
A kenyereket és egyéb finomságokat kezdetben a családnak, később barátoknak, ismerősöknek készítettem. A sok pozitív visszajelzés, dícséret és hálálkodás hihetetlen örömet okozott. Megfogalmazódott bennem az álom, hogy legyen egy kis műhelyem, ahol gyakorolhatom a vadkovászos finomságok készítését és másokkal is megismertethetem és megszerettethetem ezeket a valóban finom, tápláló, egészséges péktermékeket.
A tanulásnak még nincs vége, ez élethosszig tart, a kis műhely azonban velem együtt készen áll a megrendelők kiszolgálására.